Nők családfája
Első ízben jelentetünk meg könyvet szerb szerzőtől. „A Nők családfája sajátosan női szemszögből, női sorsokon keresztül ad keresztmetszetet az 1870-as évektől kezdődően a szerb társadalomról, a falusi és a városi életről, a változásokról, amelyek látszólag óriásiak, mégis szinte csak karcolták azt a felületet, ami mögött ott húzódik egy több évszázados hagyományrendszer, amelyben a vérbosszú és a gyermekházasságok ugyanúgy otthonosak, mint a szépség tisztelete, vagy az önfeláldozás tisztasága. Indulatok és érzelmek szövik át a történetet, mert az írónő hőseit ezek mozgatják, de nemcsak mert nőkről van szó, hanem mert ez látszik vezérelni ezt a sajátosan ómódi és sajátosan hagyománytisztelő társadalmat.” (Pápes Éva) Eredeti cím: Ženski rodoslov, szerbről fordította: Egyedi Márta.
2007, 174 oldal, 14,8 x 20,5 cm, ISBN 978-963-87493-4-5.
A kötet címe is utal arra, hogy az esztergomi költő a Duna bal partján élő népességet is szeretné megszólítani, hiszen – az Átkelő, az Ister-Granum Eurorégió folyóiratának egyik szerkesztőjeként – elkötelezettséget érez a dél-szlovákiai magyarokkal szemben. Rögtön igazolódik ez a megállapítás, amikor A bényi hídnál című (első) fejezet azonos című versét olvassuk.
„Az osztrák irodalom túlnyomórészt minden bizonnyal németnyelvű, de a történelmi és társadalmi feltételek miatt egészen más törvényeknek engedelmeskedik, a tiszta forma és a tartalom területén is.” (Wendelin Schmidt-Dengler)
A szerző egy olyan „József Attila jelenségre” hívja fel a figyelmet, amelyet az ún. szinkronicitás determinál. Azokra, az ok-okozati összefüggésben látszólag nem álló dolgokra mutat rá, amelyek ismételten fordulnak elő. „Azért válhat legnagyobb költőnk mitikus alakká, mert a vele megtörténteknek vannak előképei, és éppen a mesék, mítoszok, legendák világából ismerősek azok az események, amelyeket maga is megélt, verssé szublimált, ősképpé költött. Nemcsak az Ó- és Újszövetség egyes alakjaira, mozzanataira ismerhetünk rá, ha behatóan tanulmányozzuk József Attila írásait és a róla írottakat, de a magyar ős-történet egy-egy kulcsfigurája is felsejlik, a megfelelő attribútumokkal, a megfelelő időben és helyen…” (Hagymás István)
A „kétarcú” kötet egyik része tizennégy, hol vidám, hol szomorú, egymáshoz kapcsolódó történetet tartalmaz, amelyek fordulatos kisregénnyé kerekednek. „A Körhinta prózavilágából ágazó szálak megjelennek a szerző verseiben is, mintegy bizonyítékul, hogy N. Czirok Ferenc a körötte lévő világból megformálta a maga hiteles írói világát.” (Fekete J. József)
Horváth Ödön első (szonett-)kötete szinte érezhető hullámmozgásban, visszatérő és különböző témakörből összeállított versek gyűjteménye.
Versek magyar és német nyelven. A könyv első három nagyobb egysége (Üzenet egy indulónak, Sorok az őszből és A kihagyott zaj) a költő legújabb, kötetben még meg nem jelent, szóképekben igen gazdag verseit tartalmazza. A negyedik, egyben utolsó, magyar–német nyelvű részben (Duna) válogatás található a költő régebbi – részben előző köteteiben megjelent – verseiből. A Délutáni havazás a határ-menti, határokon átnyúló kulturális folyamatokba kapcsolódik be azzal is, hogy a kötetet Barcsai Tibor esztergomi és Bugyács Sándor párkányi (Szlovákia) grafikusművészek rajzai díszítik.
A délvidéki, magyarkanizsai származású, szlovéniai és németországi lakhelyű költő (1934–1984) verseskötetét Székely András Bertalan szerkesztette és látta el kísérő tanulmánnyal (Magyar költő a szlovén tengermelléken), amelyben leszögezi, hogy Szalkai Kanyó Leona személyében „a magyar nyelvű kultúra méltatlanul elfeledett alakját tisztelhetjük.” „Sz. Kanyó Leona válogatott verseinek gyűjteménye három részre tagolódik: az elsőben, amelynek címe Szíved érlombja rám hajol, az örök nő-férfi kapcsolat verseit olvashatjuk. A másodikban, a Néhány jóság bizarr biztonsága címűben a költőnő életének »jóságos«, »bizarr« és »biztonságos« pillanataival találkozhatunk, míg az utolsó egy megélt élet tájaira visz el bennünket: Bennem élő tájak.” (Bata János) A kötet borítóját, grafikáit és tipográfiáját a szerző Szlovéniában élő lánya, Kanyó Laura készítette. 
A kötet 10 válogatott (magyar nyelvű) verset tartalmaz, valamint azok szlovén és német fordításait. Fordítók: B. Nagy Zsuzsanna (szlovén nyelvre), Ruda Gábor és Sólyom Zsuzsanna (német nyelvre). Varga József a címadó költeményben vall arról, hogy Árpád fejedelem óta „Itt van az én hazám! A Murántúl ölén.” Majd a Mag – szó – álom című versben figyelmeztet, hogy „Őrizzétek az ősi Szót / a kegyetlen idő / vasfogú romlásától…” Továbbá felszólít, hogy a személyiség, a lélek nem eladható, mivel „Sorsod ideköt – nem tagadhatod!” (Nem mindegy) A háromnyelvű kötet második része gyermekverseket tartalmaz (ilyen a Méhecske, az Ereszlakók és a Madarak), mert nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Varga József nevezhető a muravidéki gyermekirodalom megteremtőjének.
Magyar–szlovák–szlovén háromnyelvű tanulmánykötetünk annak a konferenciának az előadásain alapul, amelyet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület azonos címmel 2003. szeptember 15-én rendezett Esztergomban. Azt a kérdéskört vizsgáljuk a muravidéki és szlovákiai magyarok, valamint a magyarországi szlovákok viszonylatában, hogy milyen szerepet játszik (játszhat, játszhatna) a gyermek- és ifjúsági irodalom az anyanyelv megőrzésében, hogyan tehető szorosabbá a kisebbségi gyermek- és ifjúsági irodalmak kapcsolata a kisebbségi oktatással, hogyan válhat ezáltal a kisebbségi oktatás eredményesebbé, hogy mik a feltételei a kisebbségi gyermek- és ifjúsági irodalom fejlődésének (vagy egyáltalán megmaradásának) és ezzel összefüggésben magának az adott kisebbség megmaradásának.