Tudatformáló idők
Az összesen 20 fejezetre tagolt kötetben a szerző nagyapja (3–4. fejezet) és nagybátyja (5–20. fejezet) naplójegyzetei alapján kerekít, jobbára a Muravidéken játszódó történeteket. A hetési tájszavakat is bőven felsorakoztató, az egyszerű emberek nyelvén megírt és számukra is érthető, de ugyanakkor igényes nyelvezetű kötetnek szinte az összes történetéből kiérződik, hogy a nép (az együtt élő népek) szintjén mindig is inkább az egyetértés, egymás segítése volt a jellemző. A nemzetiségi ellentétek szítása pedig kívülről és felülről történt. A Tudatformáló idők alaphangvétele, végkicsengése – a kellemes élmények bemutatása mellett mégis – a tudatroncsoló elnyomással való kényszerű együttélés (legyen az szláv vagy magyar), az ilyesfajta „tudatformálás” elleni vádirat.
2005, 208 oldal, 14,8 x 20,5 cm, ISBN 963 86754 3 8
Az ismert kisebbségkutató és közéleti ember közel két évtized írásaiból állította össze új kötetét. Műfajilag, tematikailag és az átfogott földrajzi térség és az érintett tudományágak tekintetében is sokszínű a könyv. Találunk közöttük nemzetelméleti, történelmi, művelődésszociológiai, demográfiai, irodalomtörténeti tanulmányokat, dolgozatokat, konferenciákon tartott előadásokat, kisebbségi személyiségek kitüntetése alkalmából elhangzott méltatásokat, évfordulós megemlékezéseket, kiállítás-megnyitó és ünnepi beszédeket, közügyekben kifejtett gondolatokat, könyvismertetőket, továbbá hazai és határon túli szakemberekkel készített interjúkat. Ami a kötetbe válogatott írásokat összeköti, egyfelől a tárgyukat képező térség: a Kárpát-medence, tágabban véve a kelet-közép-európai térség, másfelől pedig az ott élő kisebbségek – magyarok és nem magyarok – viszonyainak feltárási késztetése, a megmaradásukért érzett erkölcsi felelősség tudata. Támogatók: Nemzeti Civil Alapprogram (NCA), NKA, NKÖM. 
Sárközi László sajátos rímeltetéssel bíró formaverseket ír, saját strófa szonettekben. Ez az ún. Sárközi szonett, amelyet ő alkotott meg, és amelynek nehézsége, de egyben szépsége abban mutatkozik meg, hogy nemcsak párosan elhelyezett rímek, hanem két darab hármas rímszerkezet is található benne. A kötet kilenc ciklusra osztott, Belső Világ, Damoklész kardja alatt, Költészet, Rúbáíját, Haikuk, Szaturnuszi költemények, Zsarunász, Örökké tartó búbánat és Könnyű versek címekkel. A cigány kisebbséghez tartozó szerző igényes kivitelű, keménytáblás borítóval megjelent kötetét, amely középiskolai érettségi tétel is volt, Győrffy Sándor grafikusművész rajzai díszítik.
Hagymás István írásaiban csaknem két évtizeddel ezelőtt választott hazája, a szlovéniai Muravidék (vagy még inkább és általában véve az Őrség) egyfajta lelkiismerete jelenik meg. De nemcsak az, mivel – mint ahogy mondani szokta – Kárpát-medencei identitásúnak érzi magát, amely azonosságtudat kialakulásához nyilván hozzájárultak fiatalkorának színterén, a most is gyakran látogatott vajdasági Zentán töltött évek, magyarországi tartózkodások, valamint régiónk más országaiban tett gyakori utazások is. Ebben a kötetben közölt esszék már olvashatók voltak különböző folyóiratokban, kettő közülük pedig a zEtna honlapján is (az egyes fejezetek végén erre vonatkozó utalások találhatók). Kivételt csak A mártonhelyi kolosszus című tanulmány képez, amely teljes terjedelmében most jelenik meg először. Az esetek túlnyomó többségében – néhány, jobbára rövidebb írástól eltekintve – eredeti kéziratot használtunk fel. Az elemzésre kiszemelt művek, alkotók, témák a művészet, a kultúra széles területét ölelik fel: film, irodalom, képzőművészet, zene, helytörténet stb. De miért éppen ezeket a témákat, műalkotásokat választotta a szerző elemzése tárgyául? Egy interjúban erre a kérdésre így felelt: „…gyakran van olyan érzésem, hogy nem én választom ki a műveket, hanem azok találnak meg engem, méghozzá mindig az, amelyre éppen akkor szükségem van; nem én döntök tehát, hanem az alkotások csapódnak valahogy hozzám, mert tudják, hogy jó gazdájuk leszek, gondozom őket, mint a jószágokat.” Válogatott írások, 14 színes táblával,