Léggömbről a táj
Horváth Ödön első (szonett-)kötete szinte érezhető hullámmozgásban, visszatérő és különböző témakörből összeállított versek gyűjteménye.
A költő témaköre maga a mindennapi élet. A kötetben társadalmi visszásságok, vallásos érzelmek, hitvallások, filozófiai eszmefuttatások, Istenhez szóló versek, a szerelemről, az élet szépségeiről, a városi, a falusi élet szereplőiről, a halálról és a természetről szóló szonettek váltogatják egymást különös egymásutánban. A költemények változatos mondanivalójukkal és zeneiségükkel újra és újra felkeltik az olvasó figyelmét.
A versek hangvétele sokrétű: van komoly és ünnepélyes, szarkasztikus, lázongó, titokzatos, egyszerűen nemes. Többjük érinti az élet és a halál örök kérdéseit, de mindegyikre jellemző a finom művű kidolgozás és a formai gondosság.
Ez a kötetnyi vers az embert valamilyen formában állásfoglalásra illetve gyönyörködtetésre készteti. Jóllehet, némelyik szonett az olvasót valami álomvilágba viszi, a versekre mégis jellemzőbb, hogy mondanivalójuk a realitás talaján áll. A mű egésze az embert mutatja be, szívével és szellemével, ahogy lát, ahogy érez, ahogy él, ahogyan a valóságban megjelenik.
Horváth Ödön témaválasztásai jól mutatják a költő széleskörű érdeklődését, gazdag élettapasztalatát, hiszen szonettjei gyakran megfigyeléseinek hű tükörképei. A kötetbe felvett versek legtöbbje az emberi lélek vívódásairól, és a költő életszemléletének megjelenítéséről szól.
A költemények alaphangvétele általában optimista és életszerető, de a súlyosabb témáknál találkozhatunk az emberiség és a természet jövőjéért aggódó, szomorú, sőt néha kétségbeesett hanggal is.
Az Istenes versek hangvétele azonban mindig az életbe vetett hitről és a Teremtő iránt érzett bizalomról szólnak; megkérdőjelezhetetlenül reményt fejeznek ki az emberi sorsot védelmező Gondviselés végső szavával kapcsolatban.
Az élet fonákságairól szóló versekben elénk tolulnak az ember és környezetének fogyatékosságai. A költő éles szemmel veszi észre mindazt, ami a közelünkben történik, és lélekben könnyen azonosul a társadalom szélére sodródott embertársaival.
A szegények, a hajlott hátúak, a halállal szembenézők mellett ebben a lírában megjelennek a lélek torzulásának képviselői is.
A hosszabb szótagszámú sorokban írt, komolyabb hangvételű szonetteket játékosabbnak tűnő rövidebb szótagszámúak tarkítják, így a költőnek sikerül tartalomban és formában is élvezetes és izgalmas irodalmat alkotnia. Úgy érezzük, Horváth Ödön költeményei lankadatlanul magas szinten tartják az olvasó figyelmét.
Szabados György, Liszt Ferenc-díjas zeneszerző következőképp vélekedik Horváth Ödön verseiről: „…minden szonett: egy-egy lépés, amely magával ragad. Kell ehhez, persze évődő képzelet, merengő-erő, kíváncsiság, az időtlen rend csodálata és határtalan szomja. Kell ehhez irgalom és gyűlölet, szerelem és magány, béketűrés és béke. A szellem és a lélek gazdagsága. Sok minden kell, ami adva van, adva kell, hogy legyen, különben nincsen első sor, első vers, első kötet és »örök problematika«. És nincsen alázat – a teremtés és a Teremtő előtt, ahonnan jött derengő emlékével a költő, az ember.”
A kötetet Győrffy Sándor grafikái díszítik. 2006, 232 oldal, 17 x 24 cm, keménytáblás borító, ISBN 963 86754 9 7.
